o

Ostoros kalács

A lisztet dagasztótálba tesszük . Közepébe kis fészket képezünk . Beletesszük a cukrot . Rámorzsoljuk az élesztőt és felöntjük egy kevés langyos tejjel ( annyival ami az élesztőt ellepi ) . Hagyjuk hogy 15 perc alatt felfusson . Adjuk hozzá a többi anyagot és jól dagasszuk ki . Langyos helyen pihentessük 40-50 percig . Gyúrjuk át a tésztát enyhén lisztezett munkafelületen . Osszuk  2 részre . Nyújtsuk ki  45x36 centiméteres lapokká . Vágjunk belőlük 3-3 csíkot .

Tegyük sütőpapíros ( fontos , ha nem akarjuk a tepsi aljáról a csokit vakargatni ) tepsibe ( az sem baj ha az oldaláig felér az a papír , a tepsi pedig akkora amibe kényelmesen belefér a két kalács , de mégsem marad túl nagy szabad hely ) . Meleg helyen kelesszük újabb 30 percig . Kenjük le a felvert tojással .

180 fokos sütőben 30 perc alatt süssük gyönyörű vörösbarnára . Ha minden jól ment , akkor bizony az oldalán kifolyt a töltelék egy része :))) , én ilyenkor egy kiskanállal szépen visszakanalazgatom a fonatok közötti mélyedésekbe .
 

Ostoros rétes

Több mint tíz évvel ezelőtt egy zalai falucskában voltunk vendégségben.
A házigazdánk kakaós kalácsnak vélt süteménnyel kínált. Nem különösebben szeretem a kalácsot, de illett megkóstolni, és akkor leesett az állam. Kiderült, hogy ostoros rétest ettünk.
Meglepődtem, hogy miért hívják ezt a kalácsnak látszó tárgyat rétesnek? Zalai specialitást ettünk, a „kőtt rétest”!
Aminek a receptjét a vendéglátónk egyenesen a helyi paptól, hosszas kunyerálás tán szerezte meg, én meg hát ugye, szintén hosszas kunyerálás után tőle. Azóta is rendszeresen sütöm, mert igazi családi kedvenccé vált. A papír az eltelt évek alatt már csupa folt, de még olvasható rajta az írógéppel rápötyögött recept. Már többször átírtam másik lapra, mégsincs szívem megválni az eredetitől.
Amit az évek alatt megtapasztaltam, hogy ha van kacsasütő edényetek, akkor abban a legpraktikusabb sütni, annak vastag a talpa, és magas a fala, abszolút ideális. De ha nincs ilyenetek, akkor is feltétlen számolni kell a tészta felfelé irányuló törekvésével!

Tésztához:
3 tojás sárgája
4 dl langyos tej
csipet só
6 dkg cukor
2 ek étolaj
5 dkg élesztő (nem kell futtatni, csak belemorzsolni)
60 dkg liszt

A hozzávalókból gyenge tésztát készítünk, és fél órát kelni hagyjuk. Amíg a tészta pihen, kikeverjük a

tölteléket:
25 dkg margarin
3 cs vaníliás cukor
20 dkg kristálycukor
3 ek kakaópor


A megkelt tésztát lisztezett nyújtódeszkára borítjuk és megfelezzük.
Először az egyik majd a másik cipót 3 egyenlő részre vágom. Egyenként, az összesen így már 6 darabot kinyújtom, a kikevert krémmel óvatosan megkenem.
Ez a nehezebb része, mert a tészta akkor a legfinomabb, ha minél nagyobbra, minél vékonyabbra sikerül kinyújtani, viszont ilyenkor szakad a legkönnyebben. Ami azért nem jó, mert akkor sülés közben a kakaós töltelék kibugyog. Az ízén persze ez mit sem változat, csak a látvány nem ugyanaz.
Hármasával összefonom a tekercseket, és az így kialakult két db fonott rétest a sütő formában ismét pihentetjük fél óráig. Szépen megdagad, lekenjük a tetejét egy tojás sárgájával, és megszórjuk durvára vágott dióval.
Előmelegített középmeleg sütőben, kb.40-50 percig barnára sütjük.
Tipikusan az a finomság, ami azonnal eltűnik az asztalról, de ez nem is baj, mert még úgy melegében a legjobb. Másnapra már nem az igazi.
Ha felkeltette az érdeklődéseteket - és nem elég ez a fonott változat - akkor találtam egy rétes kinézetű rétest, ami ezzel a típusú zalai kelt tésztával készült, ezen az oldalon:
http://kutyaeskonyha.blogspot.hu/2011/01/kott-retes-zalabol.html